Mesék

Azt gondolom mesét nemcsak gyerekeknek írhatunk, hanem bárkinek. Legyen az kicsi vagy nagy, a barátunk, kollégánk, szülőnk, társunk... Szerintem egy nagyon szép, emlékekkel megtöltött ajándék lehet. Mindenkit csak buzdítani tudok, aki szeretné meglepni szeretteit hasonlóval.

Ez idáig három mesét írtam. Először Eszter és Bence történetét álmodtam meg. 

Régóta foglalkoztatott az a gondoltat, hogy saját mesével ajándékozzam meg a gyerekeket. Anno gyereknap idején támadt ez az ötletem, de akkor sajnos már nem volt elég időm arra, hogy meg is valósítsam. A karácsonyi ünnepre, viszont minden rendelkezésre állt: idő, motiváció, elszántság, bátorítás, támogatás és kitartás. 





Eszter meséje tükrözi személyiségét és megismerhetjük őt a történeten keresztül. Meseírás közben volt természetesen "alkotói válságom" 😁, amikor elfogytak a szavak, de aztán kellő kitartással összeállt egy kerek egész történetté. Számomra a kezdeti lépések megtétele tűnt nehéznek. Amikor már túljutottam a bevezető szakaszon, - ahol időnként előfordult, hogy csak szavakat pakolgattam egymás mellé - több szál és kép jelent meg a képzeletemben. Ettől kezdve már csak le kellett írnom.



Részlet Eszti meséjéből

"Eszti elment, s Folti egyedül maradt. Felnézett a sötét égre, nézte a csillagokat, s remélte, hogy Lili jól van. Sokáig hallgatta a többi kutya beszélgetését, nagyon fáradtnak érezte magát, s hajnal körül álomba szenderült.
Másnap hideg reggelre ébredt. Fagyott az éjszaka. A többi kutya már nagyon izgatottan várakozott.

- Mi történik most? – kérdezte a többieket, de azok nem válaszoltak.
- Hahó! Mi történik? Miért vagytok ilyen izgatottak? – kérdezte újra hangosabban.
- Maradj már és figyelj! Itt a reggelizés ideje és már nagyon éhesek vagyunk. Nézd ott elől azt az embert, látod mit csinál? Most készíti a finom falatokat. Reggeli után jó formában kell lennünk, mert örökbefogadó nap vár ránk. Úgyhogy készülj!
- Micsoda? Mi az, az örökbefogadó nap? Mire készüljek?

De választ már nem kapott. Folti alig várta, hogy Eszter jöjjön, beszélhessen vele és elkezdődjön Lili keresése. Meglátta a lányt, s majd kibújt a bőréből örömében, amikor végre megérkezett.

- Eszti már nagyon vártalak! Mi történik itt? Ki ez a sok ember és miért viszik el a többieket?
- Szia, Folti! Ma örökbefogadó nap van. Tudod, vannak olyan kutyák, akiknek már nincs gazdája,s egy ilyen nap alkalmával új gazdához kerülhetnek.
- Hogy-hogy nincs gazdája, ez hogyan történhet meg? – kérdezte hitetlenkedve Folti.
- Sok oka van. De ezt majd később megbeszéljük. Ma fontos dolgunk van, meg kell keresnünk Lilit – mondta Eszter, s remélte ez a téma nem kerül többé szóba.

Mindig nehéz beszélnie erről egy gazdi nélkül maradt kutyával. S titkon abban reménykedett, hogy Foltinak nem kell megismernie ezt az érzést."





Bence meséje, a tapasztalatok után könnyebben ment. Az ő esetében igencsak hagytam szárnyalni a fantáziámat, hiszen egy álmodozó, bármit elképzelhetőnek tartó "kisembert" ismertem meg benne.



Részlet Bence meséjéből

"Bence lehajolt és kezébe vette a kavicsot, alaposan megvizsgálta. Pont elfért a tenyerében, felülete sima, színe sötétbarna, néhol piros színnel tarkítva. Tetszett neki.

- Szép kavics vagy. Én Bence vagyok, az emberek osztályából – mondta, s közben kuncogott. – Mi az, ami érdekel téged?
- A világod. Szeretek utazni, s egy ideje nincs lehetőségem eljutni sehová. Reggelente, amikor iskolába mégy, látom, hogy máshol jársz. Én is szeretnék oda eljutni, az álmaid világába. Szerintem, nagyon szép helyekre utazhatsz, és sok kalandod lehet.
- Miből gondolod?
- Látom a szemedben, csillog és mosolyog.
- Ám legyen, benne vagyok! De hogyan fogod látni az álmaimat? – kérdezte kétkedve.
- A képzeleted szárnyán repülünk egészen az álmaidig. Tapasztalt utazó vagyok, csak bízd rám. A gyakorlatban: nagyon egyszerű dolgot kell tenned. Tarts a kezedben és ne eressz el, csukd be a szemed és számolj el ötig lassan, majd nyisd ki.
- Nem hinném, hogy ez segít…
- Nem kell hinned benne, csak tedd meg!

Bence mindent úgy csinált, ahogyan Tim mondta. Fogta erősen a kezében, becsukta a szemét, elszámolt ötig, majd kinyitotta.

Meleg nyári nap volt, délután felé járhatott. Álltak a macskaköves utcán, körülöttük régi, piros, kék, zöld, lila színekben pompázó épületek. Friss kenyér illata szállt a levegőben. Az utca csöndes, sehol egy lélek. Bence felnézett az égre, a házak között kiterített fehér lepedők száradtak."

A mese, könyvvé tételében a Cewe segített. Fotóvilág szoftverével szerkesztettem meg a szöveget és rendeltem hozzá a grafikákat, képeket. Négyzet alakú fotókönyvet választottam (21cm*21cm), mert számomra ez egy kedvező formátum volt árban és megjelenésben is. Nagyon egyszerű a szoftver használata és ötletes megoldásokat kínál. Egy kis gyakorlással fantasztikus fotókönyvet készíthetünk. Így emlékeinket nemcsak digitálisan, hanem nyomtatott formában magas minőségben láthatjuk. Az én esetemben meséket.



Később baráti társaságból kaptam megkeresést, arra, hogy írjak egy történetet. Nagyon örültem, mert nem gondoltam volna, hogy újra lehetőségem lesz egy ilyen ajándék elkészítésére. A mese felépítését, a történetet a megajándékozottról szóló tulajdonságok, szokások, események ihlették, így született meg Judit meséje.


Részlet Judit meséjéből

"Judit próbált minden egyes nap közelebb és közelebb kerülni hozzájuk és minél többet meg tudni róluk. Néhány nap múlva úgy érezte, hogy megszokhatták már a jelenlétét és egészen az etető mellé merészkedett. A madárpárt láthatóan ez nem zavarta, tovább falatoztak a magvakból és elégedetten csicseregtek.

- Bárcsak érteném, miről daloltok! – sóhajtott.

Egy pillanatra csönd támadt, a nap elbújt a felhők mögé, elhallgattak a madarak, lágy szellő suhant végig. Judit kellemesen beleborzongott.

- Miért mondod? Hiszen érted.

A nap újra előbújt, a természet hangjai ismét felerősödtek. Judit körbenézett, hallotta ugyan a hangot, de nem látott senkit, majd lenézett ismét a madarakra. Az egyikkel találkozott a tekintete.

- Olyan ijedtnek tűnsz, de nem kell félned! Köszönjük az eleséget, sokat   segítettél.
- Nem értem… - válaszolt bizonytalanul.
- Azért fészkeltünk a te kertedbe, mert egyrészt csodálatos hely, másrészt most ez a költési időszak nehéz számunkra. Megsérült az egyik szárnyam és éppen lábadozom, a párom egyedül nem tud minden teendőt ellátni. Fészket építeni, eleséget keresni, s majd etetni a fiókákat. Hallottuk, hogy te gondoskodó, jólelkű ember vagy és ráérzel, ha valami gond van. Ezért úgy döntöttünk, hogy segítséget kérünk tőled. S te segítettél, szóval mégiscsak értetted, hogy miről dalolunk.
- Nahát! – hitetlenkedett Judit. – Én csak a csicsergéseteket hallottam, nem tudtam, hogy megsérült a szárnyad –, miközben kimondta a szavakat úgy érezte, hogy elment az esze."