Ajándékozzunk mesét! Judit meséje

Egy újabb mesét írtam, aminek nagyon örülök, mert nem gondoltam volna, hogy lesz újra lehetőségem arra, hogy ilyen ajándékot készítsek. 

Baráti társaságból kaptam a megkeresést. A mese felépítését, a történetet a megajándékozottról szóló tulajdonságok, szokások, események ihlették. 

Könyvbe foglalását ismét a Cewe segítségével készítettem el. 

Korábban írt meséimről itt és itt olvashatóak.

Részlet Judit meséjéből

"Judit próbált minden egyes nap közelebb és közelebb kerülni hozzájuk és minél többet meg tudni róluk. Néhány nap múlva úgy érezte, hogy megszokhatták már a jelenlétét és egészen az etető mellé merészkedett. A madárpárt láthatóan ez nem zavarta, tovább falatoztak a magvakból és elégedetten csicseregtek.

- Bárcsak érteném, miről daloltok! – sóhajtott.

Egy pillanatra csönd támadt, a nap elbújt a felhők mögé, elhallgattak a madarak, lágy szellő suhant végig. Judit kellemesen beleborzongott.

- Miért mondod? Hiszen érted.

A nap újra előbújt, a természet hangjai ismét felerősödtek. Judit körbenézett, hallotta ugyan a hangot, de nem látott senkit, majd lenézett ismét a madarakra. Az egyikkel találkozott a tekintete.

- Olyan ijedtnek tűnsz, de nem kell félned! Köszönjük az eleséget, sokat   segítettél.

- Nem értem… - válaszolt bizonytalanul.

- Azért fészkeltünk a te kertedbe, mert egyrészt csodálatos hely, másrészt most ez a költési időszak nehéz számunkra. Megsérült az egyik szárnyam és éppen lábadozom, a párom egyedül nem tud minden teendőt ellátni. Fészket építeni, eleséget keresni, s majd etetni a fiókákat. Hallottuk, hogy te gondoskodó, jólelkű ember vagy és ráérzel, ha valami gond van. Ezért úgy döntöttünk, hogy segítséget kérünk tőled. S te segítettél, szóval mégiscsak értetted, hogy miről dalolunk.

- Nahát! – hitetlenkedett Judit. – Én csak a csicsergéseteket hallottam, nem tudtam, hogy megsérült a szárnyad –, miközben kimondta a szavakat úgy érezte, hogy elment az esze."