Hímzett terítő szeretettel

Biztosan akadnak nálatok is anyukánál, nagymamánál hímzett terítők elcsomagolva, szekrény mélyén pihenve. Emlékszem, amikor még a polcokat díszítette, ne adj'isten a tv tetején díszelgett. Akkor borzalmasnak találtam, de anyukám ragaszkodott hozzá. Aztán az idő múlásával nagy örömömre lekerültek és elraktuk. Nem dobtuk ki, mert emléket jelentettek, anyáink saját kezükkel hímezték, sok időt és energiát, s nem utolsó sorban szeretetet beleöltve. Néhány éve persze újra korszakát kezdte el élni. Egyébként gyerekkoromban én is hímeztem, profi nem lettem, de nosztalgiával gondolok vissza rá. Mai napig használom azt a terítőt, aminek a négy sarkába virágokat öltöttem 😊, szóval átérzem a kötődést. Érzelmi okok mentén, úgy gondoltam, tovább viszem a terítők hangulatát...

Kiválasztottam kettőt és képkeretekben képzeltem el új életüket. Még mielőtt elkezdtem volna szabni kimostam, átvasaltam őket. 

A kerethez mérve kivágtam a kívánt méretet és a keret hátlapjára igazítottam. Nem rögzítettem, egyszerűen csak belehelyeztem a keretbe, ráhajtogattam a rögzítőket. Bár így nem túl maximális a végeredmény. A széleket érdemes behajtani és rögzíteni ragasztóval, vagy takkerrel. 

A képkeretet a Pepco-ban vásároltam, elég kedvező áron. Hát nem csodás? 😅